| 
| Találatok: 1752
Nyolc évig mély álomban volt a penci múzeum, hogy aztán az önkormányzat elhatározása nyomán újra várja a közönségét. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy - abban a korban, amikor lépten-nyomon az összevonásokról, megszüntetésekről hallunk - éltre kelt egy intézményt. Sokan várták a megnyitását, sokan segítkeztek is megújulásában. Még gazdagodott is a gyűjteményünk, hiszen kaptunk ajándékba néhány olyan tárgyat - egy szép borítású régi imakönyvet, egy fa merítőkanalat, egy szépen ívelő kivitelű citerát, de régi a népélet eszközeit is - melyek további lehetőségeket jelentenek a múltunk egy-egy szelete megismerése, bemutatása terén.
A közelmúltban újabb ajándékot kaptunk. A Vácott élő, de penci születésű Sinkó Jánosné (született Klenyán Mária, 1942.) keresett meg bennünket, hogy édesapjának a gyalupadját és asztalos-szerszámait a múzeumnak ajándékozná. Édesapja, Klenyán János 1910-ben született Pencen, s a családi hagyományt követve (az idősebb Klenyán János is ezt a mesterséget űzte) asztalosnak tanult. A családtól most ajándékba kapott gyalupadot 1928-ban készítette saját magának. Ez a volt a feladata a mestervizsgára.
Az önkormányzat terveiben szerepel, hogy a múzeummal szemben álló épületet is felújítja, s látogathatóvá teszi annak érdekében, hogy a penci múlt ott elhelyezett értékeivel - a hatalmas szőlőprésekkel, s egyéb nagyméretű kiállítási tárgyakkal - is megismerkedhessenek a múzeumba érkezők. Az így megújult is kibővült kiállítótérben tervezünk egy sarkot berendezni a kismesterségek eszközeivel, s ide kerülhetnek legújabb kincseink is.
Köszönjük az ajándékokat!