| 
| Találatok: 2466
Egy írás a Nógrádi Megyei Hírlapból
Nyolcvan éve történt
Egy nógrádi bánya tragédiája
Kosd a Cserhát és a Naszály találkozásánál fekszik. 1950-ig Nógrád megyéhez, annak is a rétsági járásához tartozott. A falu főterén álló világháborús emlékművet még ma is Nógrád vármegye címere díszíti.
Már egy 18. század végi felmérés jelezte, hogy a település határában szén található. 1899-ben a Püspöki Uradalom kosdi birtokán jó minőségű szenet találtak 132 m mélységben. A bánya megnyitására azonban csak az 1900-as évek elején került sor.
A Cserhát legfőbb kutatója Jakus Lajos volt. Az ő adatai alapján emlékezünk az eseményekre. 1904-ben alakult meg francia-belga tőkével a Váci Kőszénbánya Részvény Társaság, amely a június 3-án kiadott engedély alapján megindította a munkát az első akna megnyitásával. A következő év áprilisában elérték a 132 méteres mélységet, ahol 117 cm vastag szénréteget találtak. Kezdetben a bányászok nagyobb része külföldi volt, s csak három magyar munkás dolgozott a bányában.
Kezdetben bőségesen nyerték a szenet a bányából, de 1907-ben a vízbetörések súlyos károkat okoztak. Május 7-én a VI. mezőben betört a víz és elöntötte - kb. 20 m-es vízmagassággal - a bánya legjobb szénmezőjét. Ezután a víznívó feletti 118 méteres szinten - keletről nyugat felé haladva - engedélyezték a további munkát. Az eredmények azonban ezen a részen nem érték el a korábbi szintet. A bányát közben átvette a Freund és Fia cég. A szivárgó víz gazdaságtalanná tette a termelést, amely 1914-ben a világháború kitörésekor le is állt.
1925-ben a Salgótarjáni R.T. bérelte ki a községtől a bányakutatási és feltárási jogot. A bánya ezekben az években mindig ráfizetéssel zárta az évet, s 1926-ban már 4 milliárd korona tartozása volt. Közben a Bányakapitányság légakna megnyitását sürgette a bányajáratok hosszabbodása miatt. 1927. december 20-án be is csukatta a bányát, mivel az Anna-aknát veszélyesnek minősítették. Napi 80 tonnát termeltek ekkor. A vállalat minden munkásának felmondott. A munka nyolc hónapig szünetelt. 1928 nyarán 30-35 emberrel megindult az Anna-akna átalakítása, majd augusztusban a termelés is.
1931. szeptember 28-án este fél kilenckor a VI. mező 9. sz. ereszkéjében a 97 és a 93 m-es szinten dolgoztak. A két munkahelyet egy 25 m hosszú lejtakna kötötte össze. Ide szállt le a kilenc főből álló munkacsoport. Előbb egy robbantást végeztek el, majd a fejtéssel a régi, elöntött bányarész felé haladtak. Már vége felé járt a műszak, amikor Dóczi József a 19. csillét küldte fel, amikor a hátuk mögött, a 97 m szintű munkahelyen hatalmas robaj hallatszott. A lámpák kialudtak, ömlött a víz. A három csillés a vezetékbe kapaszkodva menekült meg. Toman Ferenc, ifj. Kovács János, Farkas Jenő, Dóczi István, Nerpl Mihály és Fehér Pál bányászok a nagy erővel munkahelyükre zúduló víztömeg áldozatai lettek. A kiszabadult csillések közül Dóczi Ferenc egy év betegeskedést követően szintén elhunyt. Egyel növekedett tehát a szerencsétlenség áldozatainak száma. Az áldozatokat képtelenség volt a felszínre hozni. Ma is ott nyugszanak a föld mélyén. Egy emlékmű jelzi a megszűnt bánya helyét, rajta a bányászok névsora.
A hibás felmérések és a biztonságos védőberendezések nélkül erőltetett többlettermelés miatt bekövetkezett bányaszerencsétlenség után 250 kosdi bányász maradt munka nélkül. Nem csupán a bányászcsaládok életében okozott a szörnyű eset tragédiát, hanem az egész település fejlődését is hosszú időre visszavetette. A szomorú esemény máig él a kosdiak emlékezetében. Évről évre kimennek az emlékműhöz. Mint ahogyan az idén is, amikor a nyolcvan évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek. A megemlékezésben segítségükre volt Pataki Zsolt geológus, ki a bánya múltjának kiváló kutatója, s egy kiállítás, mely a penci Jakus Lajos Cserhátalja Falumúzeum tárgyi emlékekeit mutatja be.