| 
| Találatok: 2175
 |
 |
A penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely előterében mindig egy-egy ideiglenes kiállítás látható. Szeptember közepétől e sorban egy jeles személyiség – a penci születésű Sándorfalvi Sándor – festményei tekinthetők meg. Miután a múzeum állandó kiállítása is büszkélkedhet Sándorfalvi festményekkel – a szülőfaluhoz kötődő alkotásait adományozta a festő a múzeumnak – úgy is tekinthetjük, hogy a most megnyílt kiállítással együtt szinte egy teljes keresztmetszet megismerhető művészetéből. A kiállítás Sajtos József író, a Magyar Kultúra Lovagja nyitotta meg.
Sándorfalvi Sándor 1914-ben született Pencen. Tízéves lehetett, amikor a penci körzeti orvosnál látta Munkácsy Mihály: Vőfélyek című képének reprodukcióját. Képzelete innen kezdve a festészet körül járt. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, és a legkisebb fiú – mint a mesékben – elindult szerencsét próbálni. Korán megismerkedett a munkával, a mindennapi kenyérért való küzdelemmel. Közben kitanulta a műbútorasztalos szakmát. 1941-ben megnősült, Újpesten helyezkedett el. Budapesten Krivátsy Szűcs György festő szabadiskolájának növendéke lett, de tanulmányait anyagi gondok miatt meg kellett szakítania. A II. világháború viszontagságai Fejér megyébe, a Sárvíz menti Soponyára sodorták. 1953 óta élt Székesfehérváron. Nyugdíjazásáig a városi közigazgatás tisztségviselője volt, eközben, évtizedeken át kitartó önképzéssel, szabadiskolák tagjaként sajátította el a festészet tanulható részét, a többit a tehetsége adta hozzá. Így vált idővel a tanítványból mestereivel Áron Nagy Lajossal, Pallay Józseffel, Ballagó Imrével, M. Tóth Istvánnal együtt kiállító művésszé. Számos egyéni kiállításon mutatta be alkotásait, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának is tagja volt. 2010. január 13-án hunyt el.
Kilencven éves korában így emlékezett vissza a kezdetekre: „Lehettem talán nyolc éves, amikor szülőfalumban, Pencen élt egy tanító, aki a nyári szünetben mindig festegetett. Gyakran arra ténferegtem, s elnéztem, ahogy dolgozik. El is határoztam, hogy én is olyat fogok alkotni, mint ő. No, ez az akarat a mai napig tart... Érdekelnek a szeretettel foglalkozó témák, a természet: a vizes tájak, az erdők, a Balaton, a Duna."
Alkotásairól szólva így fogalmazott egy alkalommal munkásságának méltatója: „Tudatosan játszik rá arra a közismert tényre, hogy a látásunk elsősorban a foltokból tér át a formákba, és ezeket a foltokat megfestve bizonyos színharmóniák megtartása mellett még kifejezőbb is lehet egy alkotás, mint a tényleges képi formahűség esetén. Például tájképei, amelyek vízpartot ábrázolnak, ami lehetne a Balaton partján, vagy bárhol a világon, mert a képeknek nem balatoni, hanem hamisíthatatlan Sándorfalvi-hangulata van."
Élete során számos elismerést érdemelt ki. Ezek közül a legjelentősebbek:
1971: Alba Regia-emlékérem;
1975: Győr város emlékérme;
1988: Szent István emlékkiállítás, Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár II. díj.
2002: Pro Civitate díj, Székesfehérvár
Sándorfalvi Sándor kiállítása november 15-ig látható a penci múzeumban.