A kandallót Sikorski Tádé, Zsolnay Vilmos lengyel származású építész veje tervezte, aki 1883-tól a Zsolnay gyár tervezője, később a kerámia osztály vezetője lett. A cserépkályhagyártást 1885-ben kezdték, ez a terv az 1880-as évek végén született.

A kandalló szerepel a gyár által kiadott, "Majolika kályhák mintakönyve" című áruminta katalógusban, amely évszám nélkül, 1910 körül jelent meg. 71-es oldal, Nr. 100. "Renaissance kandalló-kályha" megnevezéssel.

A penci kályha a katalógusban szereplőnél egy figurálisan díszített oromzat elemmel gazdagabb. A Zsolnay gyárban ugyanis az volt a szokás, hogy az építészeti kerámiák esetében (homlokzatdíszítő elemek, kerti díszkutak is) az ajánlatban szereplő elemeket a megrendelő igényei szerint variálták.

A díszítés tekintetében elmondható, hogy a kályhán látható figuráknak önálló ikonográfiai tartalma nincs, csupán dekoratív szerepet töltenek be. Ez nem zárja ki, hogy pl. a nem neoreneszánsz, hanem kortárs viseletben szereplő férfi portréknak ne lettek volna modelljei, de erre vonatkozó adatunk nincs, és a cél semmiképpen sem konkrét személyek megjelenítése volt.

A kályha minden bizonnyal 1900-ban került Evva Lajos penci kastélyába, a mai iskolába. Az iskola államosítása után a kályha sorsa is kalandos volt. Egy ideig még használták az intézményben, majd lebontották. Megpróbálkoztak két kályhát is építeni belőle a szolgálati lakásokba, de így nem vált be igazán. Ezt követően, mint használhatatlan, felesleges lomot kidobták és elásták. Szabályszerű ásatás során került ismét felszínre Jakus Lajos irányításával, hogy aztán a múzeum büszkeségeként fogadja a látogatók ámuló csodálatát.