Kelta urnák a csővári sportpályánál feltárt temetőből

Ha a keltákról hallunk, manapság azonnal, az ír népzene, vagy az ír kocsmák, a pubok jutnak eszünkbe. Kelták azonban, nem csak a Brit-szigeteken éltek a bronz és vaskorban, hanem jóformán, egész Európa területén, Ibériában (Spanyolország), a mai Franciaországban, és hazánkban is! A kelták, kiterjedt kereskedelmet folytattak, bronz, vasáruikkal (fegyverek) arany ékszerekkel, sóval, mely kereskedelmi útvonal két fő ága közül az egyik a mai Olaszország, Franciaország, dél-Németország, Anglia volt, a másik ága Magyarország, Lengyelország, Csehország, észak-Németország, Skandináv-félsziget volt. A bronzmegmunkálás bizonyítéka hazánkban, a nagyszámú feltárt bronzöntőműhelyek.

A külföldi, legismertebb európai kelta lelőhely Hallstatt, melynek lakosai már az őskorban nagy sókereskedést folytattak észak-Olaszországgal.

Másik híres kelta lelőhely, a mai Svájcban, La Tene-ben található. Az itt élők, nem hamvasztották el halottaikat, és tették bronzurnába, mint a Hallstatt-beliek, hanem értéktárgyaikkal együtt, eltemették őket. A kelta tárgyaik díszítésére jellemzőek a stilizált állati figurák. Az alpesi és dunai kelták a következő törzsekre oszlottak: helvet, bój, ósz, gothin, karn, japod, rhaet, vindelicus, tauriskok vagy más néven nóriak, pannonok és scordiskok. A pannonok, Tacitus szerint a mai Magyarország dunántúli részén, a Dráva és Száva közt s a Szávától délre egészen Dalmátiáig laktak. A Dunántúli kelta városokat, Aquincum (Ó-Buda), Brigetio (Szőny), Savaria (Szombathely), Mursa (Eszék), Sirmium (Száva-Szent-Demeter, ma Mitrovicz) és Siscia (Sziszek), a rómaiak magas fokra fejlesztették, kereskedelmi központtá alakították.

Későbbi szállásaik a mai Pest, Esztergom, Komárom, Fejér- és Tolna-megyékben voltak találhatók. Halottaikat elégették, s a hamvakat urnákban temették el, mint a hallstatti kelták. A gazdagabbak magukkal temettették kocsijukat, sőt lovaikat is.

A halottégetés a bronzkorban (Kr. e. 2000 u.) terjedt el. A hamvasztással jelentek meg az urnatemetők. Az urnák magassága 30-70 cm, a gyermekeké 13-22 cm, szélességük ennél néhány cm-rel kisebb. Az urnába rendszerint 2 kisebb bögrét tettek, melyekben hamut és ételmaradványokat találtak, néha az elhunyt tárgyait is az urnába tették.

A kelták (ie. 400-től az időszámítás kezdetéig) a vaskor legelterjedtebb népcsoportja ezen a tájon. Temetőjük Csőváron, Kosdon és Pencen (a Bók-hegyen és Barinán) került elő. Fejlett földművelést, állattenyésztést, ipart űztek. Vasművességük kiemelkedő. Temetkezésük csontvázas vagy urnasíros. Ékszereik szépen megmunkáltak, fegyvereik vasból készültek, edényeik korongoltak.