A Meerschaum (víztartalmú magnézium szilikát) ásványi anyag, melyet főként a közép-törökországi Eskişehir városa körül termelnek ki. Az anyag nagyon jól tűri a magas hőmérsékletet, s ráadásul nagyon jól és könnyen faragható. A "Meerschaum" szó németül „tajtékot” jelent, mely a kő természetes hófehér színére és meglepően kis tömegére utal. A tajtékpipa a pipázás során magába szívja a dohány alkotóelemeit, és színe fokozatosan aranybarnává, olykor meggybordóvá változik. A saját füstjében pácolódik meg. A régi, jól bejáratott tajtékpipákat különleges színük miatt nagyra értékelik. Azt mondják, hogy aki egy tajtékpipát ilyen szép színűre szívott, az már igencsak okos, nyugodt ember lehet. Bizonyára rengeteg időt töltött el került a pipázással, így volt ideje megfontolni a világ dolgait. A monda szerint az Esterházy hercegek birtokán élt egy Kovács Károly nevű ügyes budai suszter, valamikor az 1700-as években, ki ezermester nagy pipázó hírében állt. A herceg, aki ajándékba kapott egy nagy tajtéktömböt, azzal bízta meg, hogy faragjon belőle egy sakk-készletet. Mivel kimaradt egy szép darab, s a suszter pipás ember volt, gondolt egy merészet, s míves pipát metszett belőle. A pipa annyira szépre sikeredett, hogy elhatározta, a hercegnek ajándékozza, aki a megfelelő körökben büszkélkedett el vele, ezzel pedig egy csapásra divatba hozta a tajtékpipát. A monda még arról is szólt, hogy ezután Kovács felhagyott a cipész mesterséggel és tajtékpipa készítésből élt. Sorozatunkban a penci múzeum gyűjteményéből mutatunk be két pipát. A belefaragott évszámok szerint az egyik – mely egy vágtató lovat ábrázol - 1818-ban, a másik 1821-ben készült. Ez utóbbira egy futó kutyát (vagy farkast?) faragott reá az alkotója.