Balassovitz Márton, ágostai evangélikus prédikátor

1770. május 3-án született Felső-Penczen, hol atyja Balassovitz János jószágbérlő volt. Iskoláit a losonci gymnasiumban végezte. Innen a német nyelv megtanulása végett Pozsonyba ment, hol kilenc évet töltött. 1794-ben Vittenbergába ment, hol félévig teológiát tanult. Hazájába visszatérvén, a Földváry Károly fiait tanította Pesten. 1798. nov. 24-én pappá szentelték, majd mint káplán működött Oroszlánban, s tanított az iskolában. Egy év múlva Gyönkre (Tolna megye) helyezték papnak; 1812. március 4-én a tordasi gyülekezet hívta meg lelkészének. Halála időpontját nem ismerjük
Kézirati munkája: Historica enarratio de origine ecclesiae Tordasiensis aug. conf. in incl. cottu Albensi situatae (1814. ivrét 361.) a Magyar Nemzeti Múzeum kézirattárában.
Balassovitz M., Histzrica Enarratio Eccl. Tordasiensis.

 


 

Bencze Margit (Soltyné) festőművész, zeneszerző

1876-ban született Pencen. Karlovszky Bertalan magániskolájában és Hollósy Simonnál Münchenben folytatott tanulmányokat. A Nemzeti Szalon kiállításain rendszeresen részt vett tájképeivel.

 


 

Drucker Jenő szőlészeti és borászati szakember, mezőgazdasági író

Pesten született 1866. március 16-án. Tanulmányait a bécsi mezőgazdasági főiskolán és a budapesti egyetem bölcsészeti karán végezte. Itt doktorált 1890-ben. 1891-től Schönborn gr. munkácsi uradalmában gyakornok, majd Pilisszántón és Pilisvörösváron, végül a Nógrád vármegyei Pencen gazdálkodott, ahol mintaszőlőgazdaságot létesített. 1896-ban Budapestre költözött és 1897-től (haláláig) a Borászati Lapok felelős szerkesztője, 1902-ben egyik alapítója és 1925-ig ig.-ja, majd haláláig ügyvezető alelnöke volt a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének. Jelentős tevékenységet fejtett ki a magyar szőlőművelés filoxéravész utáni felújítása, a bortermelés fellendítése érdekében, a magyar bor külföldi propagálása és a borexport fokozása terén. Mint a „Fructus" Gyümölcsértékesítő és Szeszfőző Szövetkezetek Központjának elnöke szorgalmazta a szeszfőző szövetkezetek szervezését. Ő rendezte az 1900. évi párizsi magyar borkiállítást. Számos írása jelent meg a szőlőtermelés és a borkultúra népszerűsítése érdekében. Budapesten hunyt el 1926. augusztus 5-én.

Borászati Zsebnaptár - Drucker Jenő könyve Az új magyar bortörvény - Drucker Jenő könyve
Drucker Jenő könyvei
   

 


 

Evva Lajos színházigazgató, író, műfordító

Kétfegyverneken született 1851. augusztus 17-én. 1870-ben Budapesten tanári oklevelet szerzett. 1871-től a Nemzeti Múzeum könyvtárában dolgozott, és a Reform című lapban zenei szakcikkeket publikált. 1875-től a Népszínház munkatársa, 1881–1897 között igazgatója volt. Blaha Lujza mellett ekkor nőtt fel az első vonalba Hegyi Aranka, Pálmai Ilka és Küry Klára, s aratta nagy sikereit Kassai Vidor és Szirmai Imre. 1896-ban megszervezte a Magyar Színház Rt-ot, melynek először 1898-ig, majd 1906-ban ismét elnöke lett. 1897-ben a Magyar Színház alapító tagja volt. 66 eredeti népszínművet mutatott be. Scribe két regényén kívül sok színdarabot fordított, zenetörténeti cikkeket, színibírálatokat írt. Budapesten hunyt el 1912 október 2-án. A család egykori kastélyát ma iskolának használják.

Evva Lajos

 


 

kokavai és kishonti Gerengay Pál Gusztáv evangélikus tanító

Hodrusbányán született 1894-ben. Selmecbányán szerezte meg a tanítói oklevelét. 1912-től tanított Pencen, s ellátta a paphelyettesi teendőket is. Az első világháborúban katonaként szolgált, hol fogságba esett, s csak 1920-ban szabadult. Több vidéki lap munkatársa volt. Írt monográfiákat, s gyűjtötte a népmondákat is. Pencen utcát neveztek el róla.

 


 

baráthi Huszár Károly földbirtokos, huszárfőhadnagy

Pencen született 1909. május 26-án. Sződligeten hunyt el 1971. november 18-án.

 


 

Jakus Lajos tanár, helytörténész, iskola- és múzeumigazgató

1915. január 20-án született Tatatóvároson. Iskoláit szülőhelyén, illetve Tatán és
Sopronban végezte, az utóbbi város Evangélikus Tanítóképzőjében 1935-ben szerzett tanítói
oklevelet, 1952-ben pedig a budapesti Tanárképző Főiskolán magyar-történelem szakos diplomát. 1937-től 1939-ig katona volt, 1939 és 1945 között az Esztergom megyei Farnadon (ma Szlovákiában) kántortanítóként tevékenykedett. 1946-tól a penci Evangélikus Iskolában tanított, majd az államosítás után az általános iskola igazgatója lett. 1973-tól 1975-ben történt nyugdíjba vonulásáig a penci és a rádi általános iskola közös igazgatója volt.
Jakus Lajos, a múzeumalapítóFiatal kora óta végzett helytörténeti kutatásokat. Első írása 1936-ban jelent meg nyomtatásban, ezt követően több könyvet adott ki, valamint számos tanulmányt és cikket közölt országos és helyi folyóiratokban, múzeumi évkönyvekben, tanulmánykötetekben és újságokban. Kutatóként behatóan foglalkozott Vác és környéke török kori történelmével, a Rákóczi-féle és az 1848–1849-es szabadságharc Pest és Nógrád megyei vonatkozásaival, iskolatörténettel, Tata és Pápa ipartörténetével.
Az 1940-es évek végétől kezdve gyűjtötte a Pencre, Csővárra, Kosdra és Rádra vonatkozórégészeti, történeti, néprajzi és irodalmi tárgyi emlékeket és levéltári dokumentumokat. Ennek eredményeként nyílhatott meg 1952-ben a penci általános iskola egyik termében a falumúzeum, amely 1960-ban került mai helyére, a település legrégebbi épületébe. 2004. augusztus 18-án hunyt el Pencen.

 


 

jobbágyi Kaszap János 1848-as honvéd alezredes

Pásztón született 1819. február 16-án. Apja Kaszap János földbirtokos, Heves megye szolgabírája. 1833-ban hadfi az 5. tüzérezredben (három éves tüzérségi iskolát végez), 1839- nemesi testőr, 1844- főhadnagy a 4. Sándor huszárezredben. Nőtlen.
1848 nyarán ezredével a magyar kormány alá rendelik. Szeptember-októberben részt vesz a Jellačić elleni hadműveletekben. Október 28-án kilép ezredétől. December 9-től kiképző tiszt, december 17-től századkapitány a Hajdúságban szerveződő 17. Bocskai huszárezrednél. 1849. jan. 25-től őrnagy. Februárban osztályával beosztják az Asbóth-hadosztályhoz, mellyel részese lesz az áprilisi hadjáratnak. Májustól osztályával a II. hadtestben szolgál. A június 16-i zsigárdi csatában a katonai érdemjel 3. osztályával tüntetik ki. (Ő fedezte a hadtest visszavonulását.) Július 12-én hadtestével a komáromi várőrséghez kerül. Szept. 13-án Klapka tábornok alezredessé lépteti elő. A vár átadásáig szolgál.
A kiegyezésig penci birtokán gazdálkodott. Losoncon hunyt el 1880. januárjában.

jobbágyi Kaszap János

 


 

kosztolányi és felsőlehotai Kosztolányi György honvéd főhadnagy

Nemeskosztolányban született 1829 körül, Evangélikus diák, nőtlen.

1848-ban őszén önkéntes, illetve őrmester lesz a Győrben szerveződő 39. honvédzászlóaljnál. Dec. 14-én hadnagy, 1849. jún. 23-tól főhadnagy alakulatánál a feldunai ill. VII. hadtestben.

Az 1850-es években Pencen gazdálkodik. 1867-ben a Torontál megyei, 1890-ben a Nógrád megyei Honvédegylet tagja volt, az utóbbi időpontban Pencen élt.

 


 

Reicheneggi báró Malcomes Jeromos földmívelésügyi miniszteri tanácsos

1851. december 27-én született Vajda-Hunyadon. Tanulmányainak befejezése után a katonai pályára lépett, melyről azonban csakhamar visszavonult gazdálkodni. 1875-ben állami szolgálatot vállalt és mint kataszteri felügyelő a földadó-kataszter elkészítse körül fejtett ki jelentékeny tevékenységet. Eredményes munkája következtében 1885-ben a pénzügyminisztériumba nevezték ki, hol különösen a regale megváltásánál működött közre, mint miniszteri biztos. Amikor megszervezték a különálló földmívelési minisztériumot, ide került és 1891-ben osztálytanácsos lett. A telepítési ügyek, majd a földmívelési szakosztály vezetésével bízták meg. E hatáskörben, a külföldön tett ismételt tanulmányok alapján, a mezőgazdasági ismeretterjesztés s különösen a mezőgazdasági kísérleti ügy fejlődését mozdította elő. Mint az országos magyar gazdasági egyesület igazgató választmányának tagja, ezen szaktestület egyik vezetője volt. Elnöke volt a mezőgazdasági központi kísérletügyi bizottságnak; és tagja az országgyűlés elé terjesztendő évi kormányjelentést szerkesztő bizottságnak is. A magyar köztisztviselők fogyasztási szövetkezetének alelnöke volt. 1898. december 18. a III. osztályú vaskorona-rendet, 1899-ben pedig a miniszteri tanácsosi címet nyerte. A közgazdasági, ezen belül a mezőgazdasági szövetkezés érdekében fejtett ki jelentős irodalmi tevékenységet. A XX. század elején volt penci birtokos, s az egykori Kámánházy-úrilak tulajdonosa.

 


 

Sándorfalvi Sándor festőművész

1914-ben született Pencen. Gyakran festegető gyerekkori tanítóját csodálva már korán megfogalmazódott benne, hogy ő is festeni szeretne. 1953 óta élt Székesfehérváron. Nyugdíjazásáig a városi közigazgatás tisztségviselője volt, eközben, évtizedeken át kitartó önképzéssel, szabadiskolák tagjaként sajátította el a festészet tanulható részét, a többit a tehetsége adta hozzá. Így vált idővel a tanítványból mestereivel Áron Nagy Lajossal, Pallay Józseffel, Ballagó Imrével, M. Tóth Istvánnal együtt kiállító művésszé. Számos egyéni kiállításon mutatta be alkotásait, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának is tagja volt. 2010. január 13-án hunyt el.

Sándorfalvi Sándor festőművész

 


 

Schönfeld Rózsi állami díjas orvos

Pencen született 1898. május 30-án. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, 1925-ben orvosdoktori oklevelet szerzett, majd különböző biztosítótársasági munkakörben dolgozott orvosként. Szülészet-nőgyógyászatból szerzett szakképesítést. 1925–1945-ben Karcagon működött. 1945 után részt vett az orvos-egészségügyi szakszervezeti mozgalomban, mindvégig körzeti orvosként működött Nagymaroson. Állami díjat a gyógyító-megelőző tevékenységben kifejtett munkásságáért kapott 1973-ban. Tapasztalatait a Népegészségügy 1970. 1-6. számában foglalta össze. Nagymaroson hunyt el 1980. szept. 15-én. A Duna-parti város 2006-ban emléktáblát avatott a tiszteletére. 

Dr. Schönfeld Rózsi a Parlamentben átveszi az Állami díjat

 


 

Szrsen András 48-as honvéd

Szrsen András 1828-ban született, csak 1842 után költözött családja Pencre. A húszéves ifjú 1848-ban kerülhetett katonasorolásra, mégpedig Damjanich vörössipkás hadtestéhez. Részt vett a tápióbicskei-nagysallói csatában, majd az oroszok elleni, második váci ütközetben július 15–17-én, mikoris Csörögnél megsebesült. Mellét szuronnyal átszúrták, mindkét lábát keresztüllőtték. Szrsen András sebesülése után ott feküdt a halottak között, s magához térve óriási fájdalmak között sikerült elvánszorognia Pencig. A Bok hegyre vánszorgott, ott kunyhójában húzódott meg. A szőlőpásztor talált rá. Hosszú gyógykezelés után sok szenvedés közepette, de életben maradt. Mindkét lábára bénán. Nővére, Zsuzsanna gondozta, s amikor 1858-ban Pápay Gáspár kovács- mesterhez férjhez ment, magukhoz fogadták. A házaspárnak két gyermeke született 1860-ig, de az apa és egyik csecsemőjük az évben meghalt. Az özvegy is hamarosan sírba követte szeretteit. Ekkor Szrsen András is kis Pápay Ferencet maga vette gondozásba, és nevelte. 1864-ben, 35 éves korában megnősült, feleségül véve Alsó-Stubnyáról származó Dubovesz Annát, aki hűségesen megosztotta vele életét 26 éven keresztül, egészen a csonka honvéd elhunytáig. 

Szrsen András emlékműve a múzeumkertben

 


 

Varga Mihály, római katolikus plébános

1861. szeptember 26-án Pencen született. A váci püspöki megyében lett pap és 1888. július 18-án szenteltetett föl. Segédlelkész volt Sződ, Úri, Sári és Félegyháza helyeken, 1890-ben II. osztályú tábori lelkész és székesegyházi karkáplán lett; 1899-től pedig plébános Csongrád-Csányon.

Munkái közül számos elbeszélése, szentbeszéde, imádsága és fordítása jelent meg. Szerkesztette a Reménységünk című képes havi folyóiratot.