A penci múzeum gyűjteményében található egy első világháborúból származó zászlószalag. A zászló felirata: K. u. K. I. R. 23. A felirat a „Kaiserliche und Königliche Infanterie Regiment 23." rövidítése. Jelentése 23. császári és királyi gyalogezred. A német k. u. k. rövidítés az Osztrák–Magyar Monarchia közös intézményeinek megjelölésére szolgált, megkülönböztetésül Ausztria illetve Magyarország saját intézményeitől. Azt fejezte ki, hogy a közös uralkodó intézménye és személye volt a két birodalomrészt összekötő legfőbb kapocs.

Markgraf von Baden KuKIR 23

 

Bővebben: A hónap műtárgya - Első világháborús zászlószalag

Lantai Csaba kiállítása a penci múzeumban.Múzeumunk, a penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely évtizedek óta rendez ideiglenes kiállításokat. Ezek többnyire egy-egy nevezetes évfordulóhoz kötődtek, de hosszú lenne a lista, ha valamennyi képzőművészt fel szeretnénk sorolni, akiknek itt volt kiállítása. Legutóbbi időkben Végh Borbála Karolina üvegtervező alkotásainak, majd a penci származású Sándorfalvi Sándor képeinek örülhettünk, s közben egy válogatást tekinthettek meg régi penci fényképekből, s a száz éves penci óvoda történetéből.
A közelmúltban ismét egy penci származású alkotót köszönthettünk a múzeumban, kiről mindenki tudta, hogy rajzol, sőt, hogy nagyon jól rajzol, de valahogy mégsem volt még sohasem önálló kiállítása. Pedig sokan voltak kíváncsiak a munkáira, hiszen alig fértünk el a kiállítóteremben. A megnyitót a Cserhátliget Általános Iskola furulyásai színesítették. Zenéjük összekötötte a képzőművészet eme ünnepét a penci ádventi programsorozattal.
A technikát tekintve azt láthatjuk, hogy Lantai Csaba kedvelt rajzeszköze a ceruza, bár tudjuk róla, hogy más technikával is próbálkozott. A kiállításon egy válogatás szerepel a műveiből. A képeket nézve azt is megtapasztalhatjuk, hogy az alkotó keze nyomán széppé válik egy megszokott részlet, a műhely oldala, egy-egy ismert motívum. Sokan vannak, akik láttak már egy-egy Lantai képet, s elcsodálkoztak annak minden részletben igaz voltáról. Így – egy kiállításon összegezve – még csodálni valóbb alkotói precizitása, bámulatos kézügyessége, tehetsége. Csak gratulálni lehet hozzá. A kiállítás megtekinthető 2015. február 28-ig.

Az elkészült képek megtekinthetők itt.

 

meghivo kiallitas 20141127

   

A legrégebbi, nem "természetes" tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s természetesen ismerték és használták az egyiptomiak, az etruszkok is, a rómaiak pedig már szinte iparszerűen gyártották, javarészt egyik oldalán csiszolt fémlap volt maga a tükröződő felület. Rómában leginkább bronzból, de ezüstből, sőt aranyból is készítették.
Javarészt a középkorban is fémtükröket használtak, de emitt-amott már megjelennek a fújtüveg tükrök, amelyet általában nagy becsben, ládikában tartották az egyéb használati és piperetárgyak között, az előkelőbbek pedig ékszerként is viselték. A férfiak zsebben, a hölgyek pedig övre akasztott láncon.
Ezek a tükrök még úgy készültek, hogy a forró üveglapra ónt öntöttek, de aztán jött a mi kis velencei társaságuk a saját belső tükörkészítési alkímiájukkal (ahol ónból és higanyból létrehozott amalgámmal vonták be az üveget). A művészi tükrök gyártása különösen akkor lendült fel, amikor Franciaországban a 17. század második felében, XIV. Lajos uralkodása alatt felfedezték az üveg öntését (így már nagyméretű tükröket is elő tudtak állítani), ill. 1835-ben, egy Justus von Liebig nevű úriember ki nem kísérletezte, hogy a megfelelő fém az ezüst lesz, megteremtve a modern tükörgyártás alapjait.
Azok a tükrök, amiket Velencében készítettek, két dolog miatt válhattak ilyen híressé: egyrészt az üveggyártás műhelyeiben felhalmozott, és beléjük helyezett művészi szaktudás, másrészt a magas minőség.
A penci múzeum velencei tükre az „Evva-szobában” található, melyet a jeles színházi szakember emlékezetére, az 1900-as évek elejének polgári ízlése szerint rendeztünk be. A tükör maga a penci Malcomes-kastélyból (Báróudvar) származik.

Felhasznált forrás: http://olomuveg.blog.hu/

A közelmúltban egy új érdekességgel gazdagodott a penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely gyűjteménye. Petrik Sándorné egy lakodalmas cserépfazekat ajándékozott a múzeumnak.
Elmondása szerint az ő nagymamája, Sasko Mihályné, született Mátéka Anna lakodalmán ebben a cserépfazékban főzték a töltött káposztát. Pedig már valószínűleg akkor sem volt új. Meglehet, hogy az ő nagymamája hozta magával Lőcséről. Ők ugyanis borkereskedők voltak, s jöttek Pencre jófajta borért. Az ifjú leány – Petrik Sándorné üknagyanyja – jött a szekérrel az apjával. Itt ismerkedett meg egy fiatalemberrel, s így került Pencre. A fazék eredetileg meg volt drótozva. Az ilyen nagyméretű fazekakat mindig előre megdrótozták, hogy ha esetleg megrepedne, akkor se hulljon darabjaira.
A lakodalmas fazék, egy nagy cserépfazék, amely 30 cm-nél magasabb, két függőleges állású füle a szájából indul ki. Felülete barázdált, a vállát egy vagy két sor ujjbenyomásos abroncs díszíti. Az ilyen díszítés általában a nagyméretű fazék oldalát szépíti, s egyben erősíti is. Készítésekor vékony, képlékeny agyaghurkát helyeznek az edény oldalára a fenékkel párhuzamosan, egy vagy több sorban. A felhelyezett agyaghurkát ujjbeggyel, tehát eszköz nélkül vagy valamilyen eszközzel közvetlenül egymás mellett benyomkodják. Módosabb háztartásban három-négy, szegényebben egy-két darab ilyen fazék volt. Mezőkövesden a legnagyobb lakodalmas fazék neve leveses fazék, a kisebbé káposztás fazék. E fazekak elnevezése és mérete közötti összefüggés a lakodalmi étrendből magyarázható. Lakodalom alkalmával – ha a ház elég tágas – a pitvarban, a kémény alatt padkát, erre pedig ideiglenes tűzhelyet építettnek, s azon főztek. Ha szűk volt a hely, akkor az udvaron a ház elé építették a tűzhelyet. A padkán álló fazekak alá marhatrágyával tüzeltek. Egy gazdasszony irányítása nyomán 3–6 meghívott szakácsasszony főzött, akik általában a közeli rokonságból kerültek ki.
A képen Saskó Mihályné (1885 – 1979) és Saskó Mihály (1884 – 1964) látható egy, az 1960-as években készült felvételen.

Az elkészült kép megtekinthető itt.

Alkategóriák