Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely

Kedves Penciek, Kedves Érdeklődők!

A Hagyományaink Vendégségben program keretében köszöntötte a Magyarországi Tájházak Szövetségének elnöke a Penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhelyet, amely idén ünnepli fennállásának 70. évfordulóját.

Köszönjük mindenki áldozatos munkáját, aki valamilyen formában részt vett a múzeum életében.

• Részlet Végh Józsefnek a 48 emlékezet Nyugat-Nógrádban című, készülő könyvéből.

Pontosabban szólva leendő régészek. A múzeum kincseinek megmutatása mindig örömmel vegyes büszkeséggel tölt el. Különösen így van ez, ha ilyen érdeklődő és szakértő közönség előtt teheti ezt az ember. Márpedig ezen csoportos látogatás alkalmával így volt ez. Pencre érkezett ugyanis az Eötvös Lóránt Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Régészettudományi Intézetének harmadéves osztálya.

A vendégek elmondták, hogy nem gondolták volna, hogy agy apró településen ily gazdag múzeumi gyűjtemény található.
A csoport penci kirándulása az Obszervatórium meglátogatásával kezdődött, hol Virág Gábor mutatta be azt az ámulatba ejtően sokféle tevékenységet, amit az intézmény végez. Nagy sikere volt a technikatörténeti kiállításnak, amely az elmúlt fél évszázad fejlődését szemlélteti.

V.J.

A falu történetét kutatók találkozhatnak Penc község múltjában is betyárok megjelenésével. A 1848/49-es szabadságharc után – mintha nem lett volna elegendő a sok megpróbáltatásból – újabb csapás várt a volt honvédekre. 1849. októberében a császári hadsereg főparancsnoksága elrendelte, hogy „a felkelő seregben szolgált minden egyén előállítandó és a hadsereg állományába osztályozás nélkül besorozandó". Valóságos hajtóvadászat indult meg a volt honvédek után, kik közül sokan inkább vállalták a bujdosó életet, s szegénylegényként, betyárként a Börzsöny rengetegeibe menekültek. Szeletzky György hites jegyző 1850. április 16-án kelt összeírása szerint a penci húsz honvédból is mindössze heten tértek vissza. Tizenhárman vállalták inkább a bujdosást a császári mundér helyett, s nem tértek vissza szülőfalujukba.

Sisa Pistáról, az utolsó betyárról – kinek esetében igaznak bizonyult a mondás: rablóból lesz a legjobb pandúr - Jakus Lajos írása nyomán tudjuk, hogy gyakorta járt a vidékünkön. 1870 táján történt a következő eset: Egy Losoncon katonáskodó penci legény gyalogosan igyekezett haza szabadságra. Rétságon betért egy kocsmába, hogy kicsit megpihenve leöblítse az út porát. Egy bőgatyás, pörgekalapos ember ült az egyik asztalnál, kit emberünk még sosem látott. Meg is lepődött, mikor feléje fordulva azonnal borral kínálta őt. Jólesett neki az ital mindaddig, míg a kocsmáros az asztal alatt a lábára lépve nem figyelmeztette őt, hogy kivel akadt össze. Megrémülve menekült el a kocsmából, hiszen nem volt ember a környéken, ki ne hallott volna Sisa Pista tetteiről. Otthon aztán büszkén mesélte mindenkinek, hogy ki látta őt vendégül.

Voltak, akik rossz útra tértek. Ilyen volt Armanitzky István is, aki társával rablógyilkosságot követett el. 1853. március 19-én a pénzéért megölte Györgyei János penci tanítót. Armanitzky elrejtett kincséről máig mesélnek Pencen legendákat.

A közelmúltban egy egész csapat betyár érkezett a településre. Hangos pisztolydurrogtatással, ostorcsattogással járták végig a falu utcáit. Mégsem keltettek félelmet senkiben, sőt nevezetes színfoltja volt jelenlétük a szüreti felvonulásnak.

A betyárok megtekintették a penci múzeumot is. Különös sikere volt körükben a régi fegyvereknek, a pásztorkészség népművészeti remekeinek. A tárlatvezetés során az is kiderült, hogy a hagyományőrző csapat tagjai nem csupán külsőségekben követik egykori elődeik példáját, de tájékozottak a történelmi múltunk eseményei terén is.

V.J.

Az 1956-os forradalomra emlékező ünnepséget Penc község hagyományosan a múzeumkertben szervezi. A korábbi évekhez hasonlóan az ünnepi műsort a Cserhátliget Általános Iskola hetedik osztálya – ez évben Szádóczki Bálint tanár úr vezetésével - valamint a helyi civil szervezetek állították össze. Az ünnepi köszöntőt, Végh József, a múzeum vezetője mondta.

A verőfényes napsütésben megtartott ünnepséget a kopjafa megkoszorúzása zárta. Az emlékezés koszorúit Penc Község Önkormányzata, a település intézményei és civil szervezetei helyezték el.

A Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület kezdeményezésére immár sokéves szép hagyomány az is, a múzeumkerti események után a jelenlévők átvonulnak a közeli, az önkormányzat által felújított hősi emlékműhöz is, ahol szintén leróják kegyeletüket a világháborúk hőseinek emlékezete előtt. A program ingyenes múzeumlátogatással zárult.

V.J., Fotó: Farkas Henrietta

A penci múzeum gyűjteményében található egy első világháborúból származó zászlószalag. A zászló felirata: K. u. K. I. R. 23. A felirat a „Kaiserliche und Königliche Infanterie Regiment 23." rövidítése. Jelentése 23. császári és királyi gyalogezred. A német k. u. k. rövidítés az Osztrák–Magyar Monarchia közös intézményeinek megjelölésére szolgált, megkülönböztetésül Ausztria illetve Magyarország saját intézményeitől. Azt fejezte ki, hogy a közös uralkodó intézménye és személye volt a két birodalomrészt összekötő legfőbb kapocs.

Múzeumunk, a penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely évtizedek óta rendez ideiglenes kiállításokat. Ezek többnyire egy-egy nevezetes évfordulóhoz kötődtek, de hosszú lenne a lista, ha valamennyi képzőművészt fel szeretnénk sorolni, akiknek itt volt kiállítása. Legutóbbi időkben Végh Borbála Karolina üvegtervező alkotásainak, majd a penci származású Sándorfalvi Sándor képeinek örülhettünk, s közben egy válogatást tekinthettek meg régi penci fényképekből, s a száz éves penci óvoda történetéből.
A közelmúltban ismét egy penci származású alkotót köszönthettünk a múzeumban, kiről mindenki tudta, hogy rajzol, sőt, hogy nagyon jól rajzol, de valahogy mégsem volt még sohasem önálló kiállítása. Pedig sokan voltak kíváncsiak a munkáira, hiszen alig fértünk el a kiállítóteremben. A megnyitót a Cserhátliget Általános Iskola furulyásai színesítették. Zenéjük összekötötte a képzőművészet eme ünnepét a penci ádventi programsorozattal.
A technikát tekintve azt láthatjuk, hogy Lantai Csaba kedvelt rajzeszköze a ceruza, bár tudjuk róla, hogy más technikával is próbálkozott. A kiállításon egy válogatás szerepel a műveiből. A képeket nézve azt is megtapasztalhatjuk, hogy az alkotó keze nyomán széppé válik egy megszokott részlet, a műhely oldala, egy-egy ismert motívum. Sokan vannak, akik láttak már egy-egy Lantai képet, s elcsodálkoztak annak minden részletben igaz voltáról. Így – egy kiállításon összegezve – még csodálni valóbb alkotói precizitása, bámulatos kézügyessége, tehetsége. Csak gratulálni lehet hozzá. A kiállítás megtekinthető 2015. február 28-ig.

Az elkészült képek megtekinthetők itt.

Az elkészült kép megtekinthető itt.

A Penci Falumúzeumért Egyesület egy pályázatot nyújtott be, s nyert meg a Play Live (Élőben játsz!) Alapítványhoz. A pályázati támogatás révén vált lehetővé, hogy meghívjuk egy előadásra a Balassagyarmati Kamaraegyüttes művészeit.
A Balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola művésztanáraiból álló együttes 1981-ben alakult, s az eltelt évtizedek alatt bejárták koncertjeikkel a fél világot. A sokezer előadásuk révén számos elismerést, rangos díjat érdemeltek ki.
A penci előadás során egy zenei kalandozásra invitálták az iskola tanulóit. Felhangzottak remekművek a középkori magyar zeneirodalomból, ellátogattunk a zene szárnyain német földre, s végén visszatértünk Kodály zeneművei által hazánkba. A koncert arra is alkalmat nyújtott, hogy a gyermekek megismerhessék a különböző hangszerekeit is
Az elkészült képek megtekinthetők itt.

A püspökszilágyi székhelyű Szóri-erdő Népe Egyesület tagjai látogatást tettek a penci Jakus Lajos Múzeumban. Az egyesület tagjai családtagjaikkal együtt végignézték a múzeum kiállítását, majd ezt követően egy kirándulást tettek a falu határában, a Sügyi pusztánál található Török-kúthoz. Ha az penci Obszervartórium kapujánál jobbra letérünk, s a kerítését követjük, mintegy másfél kilométerre az erdőbe érve jobbra az árok felé fordulva találjuk meg a nevezetes forrást.

A Sügyi pusztának rendkívül gazdag történeti múltja van. 1953-ban Jakus Lajos, a községi tanács által juttatott kukoricaföldön végzett ásatást, s egy újkőkori telepet tárt fel. A mintegy 7 ezer éves leleteket ma is őrzi a penci múzeum. A puszta írásos említésével 1544-ből, majd 1559-ből találkozhatunk. A török kori összeírások alkalmával említik, hogy tulajdonosa Horvát János volt. Ezt követően a váci vár parancsnoka váltotta meg a kincstártól, majd alapítványul a Gül Baba derviskolostor fenntartására adta át.

A bővízű forrás fölé később klasszicista ízlésű forrásházat emeltek. Ennek bemeneti betonlapjába karcolva olvashatjuk, hogy a forrás melletti vadőrházban egykoron élt Kerek István hivatásos vadász újította fel 1983 júliusában.

A forrás érdekessége még, hogy a puszta vízválasztó is egyben. Onnan ugyanis a patak vize immár nem a Duna felé, hanem a Galgába, s végül a Tiszába ömlik.

V.J.

Az általános iskolások már az emléknapot megelőző délelőttön meglátogatták a múzeumkertben lévő - a forradalomra emlékező - kopjafát. Ünnepi műsoruk során dokumentumrészletekkel és dalokkal idézték fel a forradalom időszakát. Az ünnep napján került sor a községi megemlékezésre. A Himnuszt követően Végh József, a Jakus Lajos Múzeum vezetője mondott beszédet. Ennek során idézte Szeleczki Zitát - az egykori penci Haltenberger kúria lakóját. A primadonna Argentínában értesült a magyarországi forradalom híréről, fogalmazta meg a hazáját féltő sorokat.

A templomkerti ünnepség a Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület műsorával, s a kopjafa megkoszorúzásával zárult. Ezt követően a jelenlévők átvonultak a hősi emlékműhöz, hogy ott is leróják kegyeletüket azok előtt, kik életüket áldozták a hazájukért.

A penci Jakus Lajos Múzeumi Kiállítóhely előterében mindig egy-egy ideiglenes kiállítás látható. Szeptember közepétől e sorban egy jeles személyiség – a penci születésű Sándorfalvi Sándor – festményei tekinthetők meg. Miután a múzeum állandó kiállítása is büszkélkedhet Sándorfalvi festményekkel – a szülőfaluhoz kötődő alkotásait adományozta a festő a múzeumnak – úgy is tekinthetjük, hogy a most megnyílt kiállítással együtt szinte egy teljes keresztmetszet megismerhető művészetéből. A kiállítás Sajtos József író, a Magyar Kultúra Lovagja nyitotta meg.

Sándorfalvi Sándor 1914-ben született Pencen. Tízéves lehetett, amikor a penci körzeti orvosnál látta Munkácsy Mihály: Vőfélyek című képének reprodukcióját. Képzelete innen kezdve a festészet körül járt. Tizennégy évesen elveszítette édesanyját, és a legkisebb fiú – mint a mesékben – elindult szerencsét próbálni. Korán megismerkedett a munkával, a mindennapi kenyérért való küzdelemmel. Közben kitanulta a műbútorasztalos szakmát. 1941-ben megnősült, Újpesten helyezkedett el. Budapesten Krivátsy Szűcs György festő szabadiskolájának növendéke lett, de tanulmányait anyagi gondok miatt meg kellett szakítania. A II. világháború viszontagságai Fejér megyébe, a Sárvíz menti Soponyára sodorták. 1953 óta élt Székesfehérváron. Nyugdíjazásáig a városi közigazgatás tisztségviselője volt, eközben, évtizedeken át kitartó önképzéssel, szabadiskolák tagjaként sajátította el a festészet tanulható részét, a többit a tehetsége adta hozzá. Így vált idővel a tanítványból mestereivel Áron Nagy Lajossal, Pallay Józseffel, Ballagó Imrével, M. Tóth Istvánnal együtt kiállító művésszé. Számos egyéni kiállításon mutatta be alkotásait, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének és a Székesfehérvári Művészek Társaságának is tagja volt. 2010. január 13-án hunyt el.

Kilencven éves korában így emlékezett vissza a kezdetekre: „Lehettem talán nyolc éves, amikor szülőfalumban, Pencen élt egy tanító, aki a nyári szünetben mindig festegetett. Gyakran arra ténferegtem, s elnéztem, ahogy dolgozik. El is határoztam, hogy én is olyat fogok alkotni, mint ő. No, ez az akarat a mai napig tart... Érdekelnek a szeretettel foglalkozó témák, a természet: a vizes tájak, az erdők, a Balaton, a Duna."

Alkotásairól szólva így fogalmazott egy alkalommal munkásságának méltatója: „Tudatosan játszik rá arra a közismert tényre, hogy a látásunk elsősorban a foltokból tér át a formákba, és ezeket a foltokat megfestve bizonyos színharmóniák megtartása mellett még kifejezőbb is lehet egy alkotás, mint a tényleges képi formahűség esetén. Például tájképei, amelyek vízpartot ábrázolnak, ami lehetne a Balaton partján, vagy bárhol a világon, mert a képeknek nem balatoni, hanem hamisíthatatlan Sándorfalvi-hangulata van."

Élete során számos elismerést érdemelt ki. Ezek közül a legjelentősebbek:

1971: Alba Regia-emlékérem;
1975: Győr város emlékérme;
1988: Szent István emlékkiállítás, Városi Képtár - Deák Gyűjtemény, Székesfehérvár II. díj.
2002: Pro Civitate díj, Székesfehérvár

Sándorfalvi Sándor kiállítása november 15-ig látható a penci múzeumban.

A penci önkormányzat javaslatára Evva András elnyerte a Magyar Kultúra Lovagja kitüntető címet. A Magyar Kultúra Napján Budapesten rendezett gálaünnepségen nem tudott személyesen részt venni, ezért a kitüntetést Králik József polgármester úr vette át. Ezen az ünnepségen nyílt arra lehetőség, hogy továbbadja az elismerést jogos tulajdonosának.

Evva András 1939-ben született Sátoraljaújhelyen. Családja 1944-ben az előrenyomuló szovjet csapatok elől Bajorországba menekült, majd 1950-ben kivándorolt az Ohio állambeli Lakewoodba. A Clevelandi Állami Egyetemen szerzett közgazdász diplomát. Az USA-ban teljesített katonai szolgálatot, majd tartalékos állományba került. Jelenleg is az USA Kereskedelmi Tengerészet Parti Őrségének kapitánya. Harminc évet dolgozott a Procter and Gamble cégnél értékesítési és marketing munkakörben.

Nyugdíjasként sem tétlenkedik. A Florida állambeli Naples városában telepedett le, ahol 2001-ben megalapította az "Amerikai Alapítvány a Magyar Ifjúságért és Kultúráért" nevezetű civil szervezetet, melynek azóta is elnöke. Céljuk a magyar műemlékek, iskolák, templomok és okmányok védelme és megőrzése, felújításuk támogatása adományokkal és a magyarországi szervezetekkel való együttműködéssel. Az Alapítvány céljait Pencen kezdték el megvalósítani. A helyi általános iskolát felszerelték számítógépekkel, korszerű iskolabútorokkal, s több egyéb cél érdekében is nyújtottak támogatást. Mindig szívén viselte a penci múzeum ügyét. Támogatta a helytörténeti monográfia megjelenését, emléktáblát adományozott a múzeum névadója tiszteletére, s anyagi támogatást nyújtott a múzeum újbóli megnyitásához.

Sosem feledkezett meg szülővárosáról sem. Széphalmon, Kazinczy Ferenc egykori gyümölcsöskertjének helyén 2008. április 23-án megnyílt a Magyar Nyelv Múzeuma. Evva András már a kezdetekkor, s azóta is több ízben nyújtott támogatást a múzeum működéséhez.

Az egyik mozgatója volt annak a kezdeményezésnek, mely 2006-ban, Amerikában egy szobor felállításával kívánt emlékezni az 1956-os forradalom hőseire. Az általuk megfogalmazott kiáltványban Florida Állambeli Collier Megye Végrehajtó Bizottsága kinyilvánította, hogy e közösség minden tagja nagyra becsüli a magyar népnek 1956-ban a szabadságért tanúsított hősiességét és áldozatát, továbbá azt, hogy e szobor örökké emlékeztessen e hősiességre és arra, hogy a szabadságnak ára van.

Evva András folyamatosan figyelemmel kíséri Penc község életét. Segítségére, kapcsolataira, tanácsaira, s anyagi támogatására mindig számíthatunk. Ezért tartottuk őt méltónak a lovagi cím elnyerésére.

A múzeumba szervezett ünnepség első része az esős időjárás miatt az iskola tornacsarnokában zajlott. Králik József polgármester köszöntötte a vendégeket, majd Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Magyar Kultúra Lovagrendje alapító lovagja ütötte lovaggá Evva Andrást. Az ünnepelt ez alkalommal sem jött üres kézzel. Ismét hozott támogatást a múzeum és a penci kulturális célok segítésére.

Végh József

A penci KIFI, azaz a Keresztyén Fiatalok Társasága Egyesület egy kincsvadász tábort hirdetett meg szokásos nyári táborsorozata körében. A szervezők, a többnyire helyi fiatalokból álló tábor lakóinak gondoskodtak arról, hogy a sok játék, éneklés, sport és kézműves foglalkozás során egy percnyi idejük se maradjon az unatkozásra.

S ha már kincsvadász tábor, természetesen nem maradhatott el a múzeumunk meglátogatása sem. Sokuk számára már nem voltak ismeretlenek a múzeum igazi kincsei: a régészeti, helytörténeti és néprajzi ritkaságok, de talán jó néhányan közülük most hallották először a csővári vár kincslegendáit.

Hogy ezen a napon nem panaszkodhatott a penci múzeum arra, hogy kevés a látogatója, az bizonyos. Egymást váltották ugyanis a két hittantábor csoportjai. Először a katolikus tábor Pencre látogató közössége érkezett. Nekik köszönhetjük azt is, hogy igazán különleges vendég is meglátogatta a múzeumunkat: Varga Lajos, a Váci Egyházmegye segédpüspöke. A püspök atya - maga is kiváló egyháztörténész - még ajándékot is hozott: legújabb könyvét a múzeumi könyvtár számára.

Az evangélikus tábor lakói két csoportban érkeztek a kiállítás megtekintésére. A táborlakó gyerekek több településről érkeztek. Egy hetet töltöttek a táborban, s mindeközben a legkülönbözőbb élményekkel, kézműves foglalkozásokkal találkozhattak. A köztük lévő penciek büszkén fitogtatták "bennfentességüket", hiszen ők már jártak a múzeumban, s ismerték annak legféltettebb kincseit. Mindenesetre jó volt látni, hogy ennyi minden megmaradt bennük a korábbi látogatásuk során hallottakból.

V.J.

A penci székhelyű KIFI, azaz a Keresztyén Fiatalok Társasága Egyesület által megfogalmazott céljai között olvashatjuk, hogy szerveznek klubokat és táborokat, ahol a fiatalok barátokra találnak, biblikus példát láthatnak életvezetésük, problémáik megoldására úgy, hogy mindeközben a környezetünk védelme, óvása kap hangsúlyt, s az erre való tudatos nevelés eszközeivel élve egy életre szóló élményekhez juttatják a résztvevőket.

E törekvés mentén hirdették meg a Börzsöny mélyén szervezett betyártáborukat. Ott, ahol nincs villany, nincs térerő az okostelefonokhoz, de van madárdal, friss levegő, s rengeteg élmény. A patakban fürdenek, rengeteget kirándulnak, ismerkednek az erők fáival, virágaival, állatvilágával. Megküzdenek az eső okozta kellemetlenséggel, s megismerkedhetnek a betyárvilágnak a távolból immár megszépülő romantikájával. Sisa Pista a térség utolsó betyára volt, kinek legendás történeteit minden településen mesélik mind a mai napig. Róla mesélt a táborlakóknak egy látogatása során Végh József, a penci múzeum vezetője, de szó esett a varázslatos Kámor kincséről, a közeli Drégely vára hősi emlékezetéről is.

Végh József: Rablóból pandúr - Legendák és történetek Sisa Pista kalandos életéből

Talán még ma sincs Nógrád megyében olyan település, hol Sisa Pistáról szóló történetek ne élnének, legalábbis az idősek emlékezetében. Az évszázadnyi múlt olykor megszépítette, -másította ezeket, de az eredetileg keletkezett történetek is olyannak ábrázolták az utolsó nógrádi betyárt, amilyennek a nép szerette volna látni. Mindezek után természetes, hogy a szájról-szájra terjedő mesék, balladák, dalok és csudálatos történetek gyakorta nem fedik a való igazságot. Az egyszerű emberek képzeletében ő volt korának az az igazságtevője, ki helyettük is megbosszulta sérelmeiket, ki helyettük is megdézsmálta a sanyargatásukkal összeharácsolt vagyont. Ő volt az, kinek bujtatásával, segítésével a gyűlölt, a szabadságot eltipró rendszerrel szembeni ellenállásukat kifejezhették. Érdekes módon, hírnevén semmit sem csorbított az emlékezetben az emberölés ténye, sőt ezek a történetek olykor sokkal több hasonló esetről adnak hírt.

Nagy részükben megtaláljuk azokat az általános elemeket, melyek minden más hasonló betyárhoz is fűződnek. Ő a szegények gyámolítója, ki a zsarnoktól visszaveszi s elégeti adósleveleiket, ki pénzzel segíti a bajbajutottakat mérhetetlen nyomorukban. Sisa az, ki megbünteti a hamisan mérő kereskedőt, ki mindig túljár a basáskodó pandúrok eszén. Teheti, hisz nem fogja őt a golyó, s nincs ember, ki felülmúlná rettentő erejét. Félelmetes haramia, kinek minden zordsága, vad tivornyázó hajlama, ijesztő külseje mögött lágyszívű ember rejtezik. A róla szóló történetek gyakran ruházzák fel őt a virtuskodó betyár jellemével, aki fogadásból megelőzi lóháton a vonatot, s a pandúrlaktanya szomszédságában mulatozik, vagy a legnagyobb hajtóvadászat közepette léleknyugalommal visz jószágot a gyarmati vásárra.

Sisa Pista története nem csupán a helytörténet iránt érdeklődők számára érdekes olvasmány. Élete mindvégig bővelkedik izgalmakban, de mindazonáltal nagyon jól jellemzi azt a kort is, amelyben élt. Emlékezetét körüllengi a betyárromantika, s talán éppen ezért van szükség arra, hogy megismerjük életútjának valós történetét és az emlékezet-faragta képet is.

A penci történeteket is tartalmazó kötet kapható a penci múzeumban.

Nyolc évig mély álomban volt a penci múzeum, hogy aztán az önkormányzat elhatározása nyomán újra várja a közönségét. Kevés település büszkélkedhet azzal, hogy - abban a korban, amikor lépten-nyomon az összevonásokról, megszüntetésekről hallunk - éltre kelt egy intézményt. Sokan várták a megnyitását, sokan segítkeztek is megújulásában. Még gazdagodott is a gyűjteményünk, hiszen kaptunk ajándékba néhány olyan tárgyat - egy szép borítású régi imakönyvet, egy fa merítőkanalat, egy szépen ívelő kivitelű citerát, de régi a népélet eszközeit is - melyek további lehetőségeket jelentenek a múltunk egy-egy szelete megismerése, bemutatása terén.

A közelmúltban újabb ajándékot kaptunk. A Vácott élő, de penci születésű Sinkó Jánosné (született Klenyán Mária, 1942.) keresett meg bennünket, hogy édesapjának a gyalupadját és asztalos-szerszámait a múzeumnak ajándékozná. Édesapja, Klenyán János 1910-ben született Pencen, s a családi hagyományt követve (az idősebb Klenyán János is ezt a mesterséget űzte) asztalosnak tanult. A családtól most ajándékba kapott gyalupadot 1928-ban készítette saját magának. Ez a volt a feladata a mestervizsgára.

Az önkormányzat terveiben szerepel, hogy a múzeummal szemben álló épületet is felújítja, s látogathatóvá teszi annak érdekében, hogy a penci múlt ott elhelyezett értékeivel - a hatalmas szőlőprésekkel, s egyéb nagyméretű kiállítási tárgyakkal - is megismerkedhessenek a múzeumba érkezők. Az így megújult is kibővült kiállítótérben tervezünk egy sarkot berendezni a kismesterségek eszközeivel, s ide kerülhetnek legújabb kincseink is.

Köszönjük az ajándékokat!

A múzeumok legfőbb feladata, hogy megőrizzék és tovább adják azokat az ismereteket, amik a térséghez, a letűnt korszakokhoz fűződnek. A penci múzeum megalapítója és névadója is ennek szellemében tevékenykedett több mint fél évszázados munkálkodása során. Fontosnak tartotta, hogy továbbadja mindazt, amit a tárgyakról, eszközökről tudni lehet, s azt a tudást is, amit az évszázadok során halmozott fel az emberiség. A feladat változatlan. Mindössze annyival növekedett meg a teendőnk, hogy a sors akaratából immár Jakus Lajos bácsira is emlékeznünk kell. Tovább kell vinnünk az ő törekvéseit. Gazdag szakmai életútja ismeretében ezt büszkén vállaljuk is. Egyet nem tudunk: pótolni őt. Hiányzik az a tudás, ami az ő fejében összegyűlt. Nagyon sok mindent leírt, könyveit nap, mint nap forgatjuk. Mégis sok mindent jó lett volna még megkérdezni tőle.

Ebbéli kötelességünket tartottuk szem előtt, mikor a múzeum újbóli megnyitását követően meghívtuk a penci iskolásokat egy tárlatlátogatásra. Jó volt látni a diákokat, amint egy-egy érdekesség láttán felcsillant a szemük, s csodálkozva raktározták el a látottakat. Miután a múzeum gyűjtőterületébe a Cserhát-táj négy települése tartozik, s ennek megfelelően a kiállított tárgyak is mind a négyről származnak, tervezzük a kosdi, rádi és csővári iskolások meghívását is.

A látogatásról készült képek megtekinthetők itt.

A penci múzeum első terme mindig is az ideiglenes kiállításoknak adott helyet. Ezt a hagyományt folytatva már a múzeum újbóli megnyitójára hívtunk egy vendéget. Végh Borbála Karolina üvegművészeti tárgyaiból terveiből hozott ízelítőt. A kiállítást a sokoldalú művész festményei és könyvborító-tervei egészítik ki.

Az alkotó 1985-ben született. A diósjenői általános iskolában ismerkedett meg Dovák B. József irányítása alatt a különböző képzőművészeti technikákkal. Korosztályának számos szakmai pályázatán vett részt. Középiskolai tanulmányait a budapesti Török Pál utcai Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végezte üvegműves szakon Vida Zsuzsa Ferenczy Noémi-díjas üvegtervező művész növendékeként. 2005-ben Zsolnay-dicséretet kapott egyik üvegből készült cukortartó sorozatára. Rajzórákra Göbölyös Gyulához és Bálványos Hubához járt. Jelenleg Budapesten él. Első önálló – fényképekből és festményekből álló - kiállítását Budapesten, az ELTE Tanítóképző Főiskoláján rendezték meg, Ezt követően sorra jöttek a kiállításai, a Kondor Béla Művelődési Házban, az Iparművészeti Múzeumban, az ipolysági galériában, de szerepeltek alkotásai Zamárdiban, Budapesten, s Nógrád megyében több helyen.

A tárlat november 30-ig tekinthető meg.

Múzeumunk nyolc év szünet után újra megnyílt. Új rovatunkban hónapról hónapra bemutatunk e gazdag gyűjtemény egy-egy nevezetes darabját. Azt reméljük ettől, hogy mind többen kedvet kapnak ahhoz, hogy személyesen is felkeressék kiállításunkat. Az egy hónap múltán a "lejárt" tárgy egy gyűjtőmappába kerül, hogy a múzeum kincseinek mind teljesebb tárházával ismerkedhessen meg a honlapunk látogatója.

Sorozatunk első eleme: Neoreneszánsz Zsolnay majolika kályha

A gyűjtemény a 40-es évek végén az iskolában kapott helyet, s 1952-ben nyitotta meg a kapuit a penci múzeum. A múzeumalapító Jakus Lajos halálát követően a múzeumi szervezet az épület leromlott állapota miatt bezárta. Nyolc évig raktárak mélyén pihentek a kiállítási tárgyak. Időközben az önkormányzat visszavásárolta a múzeumi szervezettől, s hogy ez egy szerencsés lépés volt, az is igazolja, hogy 2011-ben egy sikeres pályázatuk révén elindult az épület külső-belső felújítása. Az elmúlt évben a múzeum felvette az alapító nevét. Nagyon sokan hozzátettek lehetőségükhöz képest ahhoz, hogy a felújítás jól sikerüljön, így az eredmény nem is maradt el. Már csak az volt a kérdés, hogy - miután nem maradtak meg a korábbi kiállítás vitrinjei - sikerül-e szépen berendezni ismét a múzeumot. A jó kapcsolatok, sok-sok segítő munkája és némi szerencse révén az utolsó pillanatban minden megoldódott. A megnyitóhoz már csak egy verőfényes nap hiányzott volna, de a szemerkélő eső sem vette el senkinek a kedvét.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc 56. évfordulóját ünnepelte Penc közönsége október 23-án. Az ünnepséget a Gerengay Vilma Hagyományőrző Egyesület szervezte. Elsőként az általános iskola diákjai adták elő műsorösszeállításukat, majd a hagyományőrzők emlékeztek verssel, énekszóval. A múzeumkerti program a kopjafa megkoszorúzásával zárult.

Az emlékezők ezt követően átsétáltak a világháborúk áldozatainak emlékoszlopához, s koszorúikkal igazolták: a fájdalmas veszteséget máig nem feledték.

Halálának századik évfordulóján emlékünnepséget rendeztek Pencen az általános iskolában. Ma ugyanis a penci diákok használják a jelen író, műfordító és színházi szakember egykori penci kastélyát.

Evva Lajos színigazgató, író, műfordító Fegyverneken született 1851. augusztus 17-én. Atyja földbirtokos volt, ki a szabadságharc után másfél évi várfogságot szenvedett Olmützben.

Önkormányzatunk egy sikeres európai uniós pályázat révén 15 millió forintot nyert a múzeum külső-belső felújítására. A munkálatok elkezdődtek. megújult a tetőzet, elkészültek a bádogos munkák, megtörtént a belső hibák feltárása. Most már a javítás szakaszába érkeztünk. Reményeink szerint az épület a nyár folyamán elkészül, s környezetének rendbetétele után szeptember végén újra megnyitja kapuit a látogatók előtt.

Egy írás a Nógrádi Megyei Hírlapból

Nyolcvan éve történt
Egy nógrádi bánya tragédiája

Kosd a Cserhát és a Naszály találkozásánál fekszik. 1950-ig Nógrád megyéhez, annak is a rétsági járásához tartozott. A falu főterén álló világháborús emlékművet még ma is Nógrád vármegye címere díszíti.

Már egy 18. század végi felmérés jelezte, hogy a település határában szén található. 1899-ben a Püspöki Uradalom kosdi birtokán jó minőségű szenet találtak 132 m mélységben. A bánya megnyitására azonban csak az 1900-as évek elején került sor.