|
A legrégebbi, nem "természetes" tükröt csiszolt rézkorongból készítették, s természetesen ismerték és használták az egyiptomiak, az etruszkok is, a rómaiak pedig már szinte iparszerűen gyártották, javarészt egyik oldalán csiszolt fémlap volt maga a tükröződő felület. Rómában leginkább bronzból, de ezüstből, sőt aranyból is készítették.
Javarészt a középkorban is fémtükröket használtak, de emitt-amott már megjelennek a fújtüveg tükrök, amelyet általában nagy becsben, ládikában tartották az egyéb használati és piperetárgyak között, az előkelőbbek pedig ékszerként is viselték. A férfiak zsebben, a hölgyek pedig övre akasztott láncon.
Ezek a tükrök még úgy készültek, hogy a forró üveglapra ónt öntöttek, de aztán jött a mi kis velencei társaságuk a saját belső tükörkészítési alkímiájukkal (ahol ónból és higanyból létrehozott amalgámmal vonták be az üveget). A művészi tükrök gyártása különösen akkor lendült fel, amikor Franciaországban a 17. század második felében, XIV. Lajos uralkodása alatt felfedezték az üveg öntését (így már nagyméretű tükröket is elő tudtak állítani), ill. 1835-ben, egy Justus von Liebig nevű úriember ki nem kísérletezte, hogy a megfelelő fém az ezüst lesz, megteremtve a modern tükörgyártás alapjait.
Azok a tükrök, amiket Velencében készítettek, két dolog miatt válhattak ilyen híressé: egyrészt az üveggyártás műhelyeiben felhalmozott, és beléjük helyezett művészi szaktudás, másrészt a magas minőség.
A penci múzeum velencei tükre az „Evva-szobában” található, melyet a jeles színházi szakember emlékezetére, az 1900-as évek elejének polgári ízlése szerint rendeztünk be. A tükör maga a penci Malcomes-kastélyból (Báróudvar) származik.
Felhasznált forrás: http://olomuveg.blog.hu/
|
| 
| Találatok: 1085
