| 
| Találatok: 2726
 |
 |
A bálványprések fából készült sajtoló szerkezetek, amellyel szüretkor a szőlő levét kiszorítják. A legnagyobb méretű az egykarú emelő elve alapján, gerendával és csavarral működő bálványos prés vagy régős prés (Baumpress). Tájnyelvi alakjai: prős, pörös, peres. Lényeges szerkezeti eleme egy 3–4 m hosszúságú, vízszintesen elhelyezkedő gerenda (főfa, bálvány). Ennek egyik végét rögzítik, a másikon többnyire beleerősített, súllyal terhelt orsó van, amelynek segítségével szabályozható, egyenletesen működő nyomóerőt fejt ki. Az összezúzott szőlő a gerenda alatt elhelyezkedő melencében, présaljban levő garatban vagy törkölyös ládában van. Ennek tetejére deszkalapot (asztal) helyeznek, amelyre a papnak nevezett rövid, vastag gerendák kerülnek. A nagygerenda nyomása a papra nehezedik, s ezáltal sajtolódik ki a törkölyládában levő szőlő. A szőlőlé a többnyire kőből faragott tálcáról folyik annak kiöntő nyílásán át a kádba. Ezt a nyílás nevezik sok helyütt a „Jeruzsálem kapujának". A dal is úgy tartja:
Jeruzsálem kapujában foly a bor, foly a bor,
Kár annak minden cseppje, ha elfoly, ha elfoly!
Gyere pajtás, tartsunk oda poharat, poharat,
Itassuk meg ezt a szomjas madarat, madarat!
Tekintettel a bálványos borsajtók nagy méretére, itt a présház ezek méretéhez igazodott. Egyes adatok szerint a Ny-Dunántúlon gyakran a már meglevő borsajtó fölé építették a présházat. A bálványos borsajtók különböző változatainak (gúzsos, garatos, kősúlyos, láncos, medveprés) a Kárpát-medencében két fő elterjedési területe van. Az egyik a Ny-Dunántúl (Sopron m., Vas m., Veszprém m., Zala m.), a másik Erdély (Küküllő mente, szász városok, Szilágyság). A közbülső területeken szórványosan szintén előfordul.
A bálványprésnek két igen szép, hatalmas példánya is található a penci Jakus Lajos Múzeumban. A legnagyobbnak a főgerendája öt és fél méter hosszúságú és negyven centiméter vastag. A feliratán olvasható „Durch Johann Heinnisch gemach in Szendehely december 1823 Jahr". A hatalmas mestermunkát tehát Szendehelyen készítette faragója 1823-ban. A mester még arra is gondolt, hogy virágmotívumokkal díszítse a prés főgerendáját. A bálványprés „fiatalabb" társa is 1860-ból származik.
A Magyar Néprajzi Lexikon szócikkének felhasználásával